A Nap - a születési képletünkben

Alapelvek a gyermek nevelésben

Kedves olvasó, mivel rég rájöttünk, hogy a szülői mivolt tulajdonképpen egy hivatás, amelyet éppen úgy kellene oktatni az iskolában mint az irodalmat, a matematikát, vagy a fizikát, pszichológiát. Ezzel ugyanis sok családi cirkusz, félreértés és nyilván sok, a félrenevelésből származó sors nehézség is elkerülhető lenne. Nem egy fiatal szülővel (anyukával, apukával) találkoztam, aki messze nem tudták mit kellene kezdeni a gyerekeikkel (beleértve részben önmagamat is), vagy teljesen hibás elvi alapok szerint próbálták a családi életet berendezni, amely berendezkedés természetesen nem volt boldogító senki számára és ráadásul még a párkapcsolat rovására is ment. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében tartom fontosnak a szülői hivatásról írni, abba betekintést, ha úgy tetszik beavatást nyerni. Mindazt, amit írok nem levegőből és nem könyvekből veszem, nem csupán és nem főként nem csak mások megfigyeléseiből (bár ez sem elhanyagolandó, hiszen közösségi lények vagyunk), hanem elsősorban a hét éves gyermeknevelési tapasztalataimnak, sikereimnek és kudarcaimnak a szellemi szinten is letisztított párlatának egyik eredménye.

Nyáron egy délután

A szülői mivolt helyes megélésének első és egyben az egyik legfontosabb szabálya: a helyes hierarchia megértése és betartása a családban. Vagyis, hogy a családban a szülők állnak az első helyen és utána következnek a gyerekek (és a nagyszülők, és rokonok és külső tanítók, nevelők). A szülő neveli a gyereket és nem a gyerek a szülőt. A szülő neveli a gyereket és nem a nagymama, a nagytata, a nagynéni, az óvó néni, a tanító néni, ha besegítenek is mindig a szülőé az első, vagy a döntő szó, amit nem szabad, nem ajánlott a gyerek érdekében is felülírni senkinek.
A szülő igényei, mivel ő a felelős, a több tapasztalattal, helyzetátlátási képességgel rendelkező, az elsődlegesek. Utána következnek a gyerekek igényeinek a kielégítése. Itt nyilván nem a gyerekek elhanyagolására gondolok.
Mindez első látásra banálisan hangzik, de a gyakorlatban elég sok figyelmet, fegyelmet jelent a betartásuk a mai demokratikusan, liberálisan gondolkozó és ezért a hierarchiákat nem szerető, nem tisztelő embernek.

A részletekre kitérve: Mit értek azon, hogy a szülő áll a családban az első helyen.

Nagyon sok családban megfigyelhető, hogy a gyermek az, aki igazgatja a családot, a gyermek szabja meg a napi programot, a családi hangulatot, az egész idő és minden figyelem folyamatosan rá van terelődve valamelyik felnőtt, szülő részéről. Ez a helyzet általában onnan szokott származni, hogy a gyerekek az anyukákat könnyen befolyásolják és könnyen átviszik az akaratukat rajta. Nem kell elmondanom, hogy a gyerek három éves koráig egy akarat lény, nem tud mást, csak pillanatnyilag mindenfélét megkívánni és akarni. Ez a dolga a fizikai dimenziót, valamint annak határait feszegetni, kitapasztalni, megérteni míg végül bevésődnek és egyértelművé válnak számára. A szülő dolga pedig ezeket megmutatni, vagyis határt szabni. Ezen általános megismerési programból eredően, a kicsiknek ez a legerősebb pontjuk, sokkal szívósabbak és akaratosabbak, mint amilyenek mi magunk szülők vagyunk, már csak azért is, mert nálunk más szempontok is számításba jönnek a döntéseinknél. Mindezt figyelmen kívül hagyva, az anyuka sokszor enged a kicsi gyereknek, mert könnyebb engedni, mind a saját elgondolásainkat érvényesíteni, az akaratérvényesítést valamilyen módon megtörni, s ráadásul még következetesnek is lenni ebben. Az anyuka, érzelmi megnyilvánulásokkal egybekapcsolt, kéréseinek pedig az apuka kénytelen engedni, mivelhogy ő férfi és legtöbb férfi még a baba közelébe sem mer menni, nemhogy a parányi emberke nevelésébe hathatósan beleszóljon, beleszólni tudjon. Nagyon sok nőnek a gyermek egyébként féltve őrzött felségterület, akárcsak a konyha és leleményesen megkapják a módokat arra, hogy a párjukat hathatósan eltávolítsák onnan. Azt a tényt, hogy egyedül jobban szeretjük nevelni (gondozni) a gyerekünket, mint, hogy alkalmazkodni kelljen egy másikhoz, aki ezen a területen ráadásul kezdetben messzemenően ügyetlenebb (vagy annak tűnik) mint mi, be kell vallanunk magunknak. Így megértőbbek leszünk a párunkkal is és nem zárjuk ki akarattal, vagy akaratlanul őt a családunk életéből, hanem éppen ellenkező módon,  megtanuljuk bevonni. A kezdeti nehézségek után, pedig a befektetett energia, türelem, áldozat garantáltan, többszörösen megtérül.

Visszatérve a szülők igényeire. Az első és legfontosabb a családban, hogy az apuka és az anyuka nyugodt, kiegyensúlyozott és lehetőleg boldog legyen. A boldogságon természetesen nem heje, huját és szórakozást értek, hanem értem a szexuális élet folytonosságát és zavartalanságát, a személyes feltöltődés lehetőségét, a felelősségvállalási képességet, egyáltalán a helyünkön levés érzetét, tudatát.. A boldogság tulajdonképpen az egyetemes törvényekkel, a saját sors rendeltetésünkkel összhangban álló életvitel, életmód következménye, gyümölcse, ezért mindenkinél egy kicsit mást jelent és másként is valósítható meg. Az viszont kétségtelen, hogy a legfontosabb ennek megértése és folyamatos feldolgozása. Nem hiába mondta Jézus: Keressétek Isten országát és az ő akaratát és többit megkapjátok ráadásul.
Amennyiben az anya lelki és szellemi állapota zavaros, lázongó, nyugtalan, elégedetlen a gyerekek is, kezdetben sokkal feszültebbek és sírósak lesznek, végül pedig megbetegednek.Sőt, súlyosan megbetegednek, betegesek lesznek. Persze ezt a finom hangulati változást nem mindig könnyű észrevenni, de időnként lehet látni. Például, amikor a gyerekeim megütik, beleütik a fejüket, kezüket, vagy bárhol megsérülnek, azonnal gondolkozom hol támadok, mi nem tetszik, hol erőszakoskodom? A gyerekeink ugyanis a mi tükreink és ezért a legjobb fejlődési, leghathatósabb visszajelző rendszerünk. A gyermekeink betegsége, tulajdonképpen a mi, (anyák és a gyámok elsősorban és kisebb mértékben a apák), lelki szellemi feloldatlan konfliktusainkból, feszültségeinkből, rejtett agresszivitásunkból keletkezik, csapódik le. Minél erősebb ez a feszült állapot és minél elhúzódóbb, annál súlyosabbak a betegségek is, amelyeket a gyerekeinknek el kell szenvedniük. Ebből kifolyólag áll az anya lelki, szellemi, éber nyugalma és ennek a feltételeinek a megteremtése az első helyen, s nem a gyerekek extra szórakoztatása, kiszolgálása. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az anyukát is most már, nem csupán a gyereket, még a széltől is óvni kell, mert akkor pontosan az ellentétét érjük el annak ahová ki szerettünk volna lyukadni. Vagyis olyanokká változunk mi nők is, mint az üvegházba nevelt palánták az erős, öntudatos, szeretet sugárzó, szeretetre méltó családanya helyett.

Dénes Mária


http://asztrologia.ro/index.php?what=open&id=57