Felkészülésem a természetes, otthon szüléseimre

Az évek folyamán számos jövendőbeli, vagy már gyereket szült kismama szellemi alapállását, lelki történéseit követtem végig a várandóság alatt a saját szüléseimen kívül. Volt amikor tudatosan kísértem, segítség nyújtás céljából, máskor, úgymond elém hozta a sors közeli ismerősökről, rokonokról, barátnőkről lévén szó. Nyílván asztrológusi szemmel is figyeltem az eseményeket, folyamatokat, eredményeket és következményeket. Így nem csupán a saját négy gyermekem foganását és a szülésüket megelőző időszakok személyes, belső lelki, szellemi állapotaimnak, élethelyzeteimnek vagyok tudatában, hanem következtetéseket tudtam levonni mások szülési tapasztalataiból is.

Visszatekintve, úgy gondolom nem hiábavaló leírni miként készültem a természetes, szabad (otthon)szüléseimre, bízva benne, hogy ezzel pár igényes, jól szülni akaró nőnek és jó szülés élményében részt venni kívánó apukának is segíthetek. Jó erről beszélni annak érdekében is, hogy a szülés ne mumus legyen, amitől félni kell, vagy ne fehér folt, netán tabu téma az ember számára. Vagy ne komplikálódjon meg végül a pozitív bizakodások ellenére, annak következtében is, hogy az édesanya nem volt elég éber befele, a lelki, szellemi világa irányába. Sajnos ez utóbbi jelenséggel találkoztam többször is. Ilyenkor a nő azt képzeli szülés közben minden menni fog, pusztán azért, mert a barátnője is  megszült már minden gond nélkül (önérzeti megközelítés). Őneki pedig, aki nyílván ügyesebb, okosabb a másiknál, nincsen amit, s amiért, a szülésre különösebben készüljön. Mások meg abban a képzetben élnek, hogy a szülés elsősorban a természet dolga (természeti megközelítés), ezért nekik igen kevés befolyásuk van rá. Igyekeznek nyugodtak lenni a várandóság alatt és ettől remélik minden rendben lesz. Így aztán nem csoda, ha érik olyan váratlan meglepetések a szülés közben amelyekre nem számítottak.

A jó felkészülésnek három alapvető eleme van:

A szülés, gyerekfogadás (általános, pontosabban egyetemes) szellemi vonatkozásainak ismeretei.

A családdal, gyerekekkel, élettel, párkapcsolattal, szüléssel kapcsolatos személyes vonatkozásoknak, meghatározottságoknak, tartalmaknak az átgondolása, átvilágítása. Személyünkre szabott, a szülésre és az utána következő időszakra pozitívan előkészítő, lelki és ha kell fizikai gyakorlatok kidolgozása, beültetése a mindennapi életünkbe.

A szülés testi folyamatainak egy bizonyos mértékű, mélységű, gyakorlati tudása.

Később, a szülés után is nagy hasznát vesszük a lelkiismeretesen befektetett munkánknak. Nyugodtabb a babánk, nem érnek utol a szülés utáni könnyen beálló nagyobb betegségek, mert a lelki gubancokból amit tudtunk, éberségünknek, ismereteinknek, ambíciónknak megfelelően feldolgoztunk. A szülés utáni depressziót, valamint a szoptatási problémákat én személy szerint például nem is ismertem.

Az egyetemes szellemi vonatkozásokkal ezen cikk keretén belül nem foglalkozok, inkább a lelki kérdésekre térek rá.

A szülésre való rákészülésem az első várandóságom ideje alatt néhány fontos kérdésre koncentrálódott:

Az első, a horoszkópomból kiolvasható, az én lelki világomban megtalálható negatív, un. gyermek- és életellenes programoknak, valamint az ezekhez kapcsolható negatív, önkéntelen beállítódásaimnak a feltárása. Aki nem tudná ilyen lelki, szellemi tartalmakat, programokat is tudunk örökölni, nem csupán a szemünk, a hajunk színét, az alkatunkat. Így aztán ezeket minél részletesebben, mélyebben számba vesszük és feloldjuk annál nyugodtabb lélekkel tudunk élni és szülni is. A tudomásul vétel azt szolgálja, hogy az ember ne fojtsa el azt ami éppen benne folyik, de ne is a növelje, duzzassza fel annyira a negativitását, hogy az okozzon végül boldogtalanságot és problémákat a szülés közben és utána. A születési horoszkópban is látható negatív, belső minták tudatosítása segített mindezeket  megérteni, helyre tenni, rendezni. Így az ezen rejtett forrásokból generálódó további félelmek, szorongások, ellenállások csökkentése, oldása, lehetségessé vált.

Az örökölt minták, belső programok megértése szempontjából segített az én megfoganásom körülményeit, annak következményeit, s sorsomra, lelkiállapotomra gyakorolt hatásának számbavétele, asztrológiai, szellemi értelmezése. Utána néztem volt a még korábbi családi krónikának is, a nagyanyám párkapcsolati életét is átgondoltam az ismereteim tükrében. Legalábbis azokat a vonatkozásokat amelyekről tudtam addig.

A szülés szempontjából, elengedhetetlenül fontos, nem csupán a gyermekfoganáshoz, szüléshez való, tudatos (vagy kevésbé tudatos) viszonyulás, tisztánlátás, hanem legalább ilyen fontos a párkapcsolat kérdésének spirituális tisztázása, megértése is. Ebbe beletartozik a páromhoz való érzelmi, értelmi viszonyom kérdése, a vele való őszinte, lelki kommunikáció, és annak látása is, hogy általában véve, úgymond milyen karmát örököltem a párkapcsolati vonatkozásban, azzal mit tudok kezdeni rövid és hosszútávon. A párkapcsolati élet átvilágítása, legalább olyan fontossággal bír, mint a többi összetevője mindennek, amit úgy hívunk, hogy szellemi megújulás. A megújulás szerves összetevője a horoszkóp elemeim által jelzett életfeladataim tudatosítása, elfogadása és felvállalása.
A párhoz, a párkapcsolathoz való zavaros, önámító, s főként elfojtásokkal, neheztelésekkel, netán titkokkal teli viszonyom ugyanis könnyen meghiúsítja a komplikáció mentes szülési igényeket, de van amikor a születendő babában is károkat okoz. A nő tudattalanja ugyanis ilyenkor még érzékenyebb a párjával, a gyermeke jövendőbeli apjával szemben táplált gondolatokra, érzelmekre. Azok, akár pozitívak, akár negatívak, szorongóak könnyen és mélyen nyernek utat a legutolérhetetlenebb tudatalatti rétegekbe. (Fizikailag azt is tudjuk, hogy másként működik a hormonrendszerünk, ha vidámak, boldogak vagyunk és másként, ha haragosak, mérgesek, bosszúsak.)

Nem beszélve arról, hogy a párom a nemi és igazsági kérdések tekintetében a legélesebb, legközvetlenebb tükör az életemben, akire ráadásul sok minden olyasmit is kivetítünk, ami nem is az ő jellemzője. Amikor egy nőnek tudatos, illetve tudattalan problémái vannak saját nemével kapcsolatos rendeltetésének megértésével, női létformájának elfogadásával, a hatalmi kérdésekkel, a kitisztítatlan férfiképről nem is beszélve, akkor ez különböző formákban problémákat okoz óhatatlanul a párkapcsolatban is. Sőt, akár a párválasztásban is. Ezeket jó tudatosítani és számolni velük, másként azok számolják fel őt képletesen mondva, több negatív tapasztalatot is indukálva.

Továbbá az anyasággal kapcsolatos gyermekkori negatív berögződéseimet is ugyanúgy számba vettem. Volt azokból is egy pár.

A negatív, a tudattalanomba bevésődött, programok, hiedelmek és félelmek oldása céljából készítettem egy pozitív mantrákkal (megerősítésekkel) ellátott kb. egy órás hangfelvételt. A szövegét úgy fogalmaztam meg (segítséggel igaz), hogy egyrészt inspiráló, tovább gondolásra késztető legyen a számomra, másrészt a tudattalanomat pozitívan befolyásolja. Ugyanis, van amikor nem elég az oldódáshoz a tudatosítás, felülírásra is szükség van. Ebben az időszakban, a várandóságom alatt ezt a hangfelvétel hallgattam két, három napi rendszerességgel.

Ugyanakkor naplóztam gyakran minden felmerülő témán.

Később a második, harmadik, negyedik szülésemnél a gyermekkorban berakodott negatív képzetekkel kevesebbet foglalkoztam. Volt ugyanis már aktuális tapasztalatom, tapasztalataim a családdal kapcsolatban, amelynek szellemi vetületeit igyekeztem megérteni, tovább gondolni. Természetesen ilyenkor is időnként elővettem a gyerekkori elmúlt emlékeket.

A szülés közbeni komplikációkat illetően az első szülésemnél leginkább az ájulástól féltem. Nem véletlenül, hiszen az ájulás a diszharmonikus Halak egyik jellemzője. A Halakban található négy személyes bolygóm, többek között az anyaság bolygója a Hold is. Az ájulás, tudvalevőleg, nem más, mint a kialakult kellemetlennek, túlságosan is nehéznek érzékelt helyzetből való öntudatlan kimenekülés a nappali, éber felelős tudat kikapcsolása árán is akár. E tekintetben nem bíztam teljes mértékben magamban még az első szülésem előtt. Ha nem lettek volna szellemi, metafizikai ismereteim egészen biztos, hogy a császármetszés alternatívája komolyan felmerült volna bennem. 

Egyébként, megfigyelésem szerint, a nők olyan komplikációktól hajlamosak félni a szülés előtt, amely komplikációk mentális okai összefüggésben állnak vagy a személyes horoszkópjuknak valamely karmikus pontjai (Sárkányfarokkal, Lilithhel, ) által kifejezett gyengeségekkel, vagy pedig a születendő gyermek ugyanezen személyes vonatkozásaival (Sárkányfarok, Lilith).

Az újszülött képletének karmikus (negatív) vonatkozásai úgyszintén kapcsolatban vannak ugyanis mind az anyjának, mind a nagyanyjának, sőt, a dédnagyanyjának karmikus meghatározottságaival. A szülés egy határhelyzet, egy (önmagunk előtti) vizsgahely, az őszinteség helye, ahol nyilvánvalóvá válik, lelepleződik mindaz, ami addig is ott volt, de rejtettebben és lehetett halogatni, kenegetni, szépíteni, kimagyarázni is akár. A szülés vízválasztó, polarizáló és felnagyító, a Mars elve érvénysülésének az ideje. A nyilvánvalóság és a kényelmetlenség vállalás ideje, amikor az új élet a láthatatlanból kibújik a látható világba. Ilyenkor sok minden lelepleződik és nyilvánvalóvá válik a nő számára a valóság működésével, ebben pedig az ő alapállásával, gyengeségeivel és erősségeivel kapcsolatban.

Fontos még megjegyezni, minden megszült gyerekkel az édesanyának egy kicsit fennebb kell lépnie a létrán a pozitív életideák, szellemi törvényszerűségek megértése, az ezek szerinti életérzület és életvezetés megvalósítása terén. Különben a napi gyakorlati teendők között menthetetlenül lennebb zuhan a pragmatikus anyagiasságba, élet és boldogságféltésbe, feloldandó negatív programjainak romboló malomkerekei közé, az éberségveszítésbe. Egyébként egy alapos önismeret elmélyítési, valamint újjászületési folyamat a várandóság időszaka a második, harmadik, negyedik gyereknél is, nem csupán az elsőnél, amennyiben figyelünk ezekre a kérdésekre. Az új élet teremtése, teremtődése rajtunk keresztül emelkedettebb hangulatot eredményez már önmagában is, igyekszel éberebb lenni. Igyekezz éberebb lenni.

Gyakorlati vonatkozásban megjegyzem itt, mivel összefügg az ájulással, először számomra eléggé komplikáltnak tűntek az általam olvasott szülés közben végezendő légző gyakorlatok is, nyílván a felmerülő félelmeim hatása alatt. A légzőgyakorlatok az én agyam és a baba oxigénellátását, ezáltal az éberen maradást, lettek volna hivatottak biztosítani a pontos elvégzésük esetén. Ezért is igyekeztem megtanulni őket minél pontosabban. Nem volt ahonnan tudjam, ameddig az első szülésen át nem mentem, hogy a karatte edzéseken használt hasi légzés nagyon jól használható szülés közben, a laza pillangó légzés pedig nem akkora ügy ahogy én elképzeltem szülési tapasztalat nélkül. A megszokott hasi légzéssel nem dagadnak ki az erek a fejeden, nem vérzik be a szemed, nem kell félni még a szemüveget hordóknak a szemük romlásának esélyétől.

A szellemi felkészülésem másik fontos összetevőjét a személyes felelősségvállalás képezte. Naplózásaim közben tudatosítottam, hogy elsősorban magamra szabad számítanom. Segítők, beavatkozók kizárva, mert amennyiben én elrontanám valahol, akkor a külső segítség hatékonysága is nagyon kétséges a szülésre nézve, amelyre számítani, s a számításon keresztül, rájuk önkéntelenül, öntudatlanul alapozni nem érdemes, sőt veszélyes lehet. Az ember azt tudja jól elvégezni, amiért maximális felelősséget vállal, és akkor, ha erre lehetősége van. Ezért meg is beszéltem a férjemmel, hogy a szülés az én ügyem elsősorban. Nem is számítottam sem az ő segítségére, sem a barátaiméra. (Ettől függetlenül, lelkileg jól esett és támaszt azért jelentett a biztató jelenlétük és örömük, az első szülésemnél, amelyen ott voltak. A következő szülésekre már nem hívtam, magamra, a férjemmel, kívántam végig menni rajtuk.)

A személyes felelősség szellemében nem alapoztam arra sem, hogy a korház tőlünk tíz percnyi járásra helyezkedik el, így aránylag hamar oda lehet érni, ha netán valami probléma adódna. Azt nagyon is tudtam, amikor a szülés folyamata zajlik akkor perceken múlnak, múlhatnak a dolgok. Plusz, szülés közben eléggé nehéz, majdhogynem lehetetlen a helyváltoztatás, nem beszélve a negyedik emeleti lakásunkból az ilyen állapotban való lejutásomról. Tulajdonképpen egy olyan mentális segéd képzetet vezettem be az első szülésem megelőző időszakában, hogy úgy képzeltem el magamnak, mintha egy őserdő közepén történő szülésre készülnék, ahol civilizációs beavatkozásokra, segítségekre mód nincsen, mivelhogy több száz kilométeres körzetben senki sincs, aki erre képes vagy „szakavatott” lenne. Az egyetlen szakavatott én vagyok és nekem kell helyt állnom. Ehhez tartottam magamat.
Általánosságban elmondható a személyes felelősség vállalás szerepe döntő fontosságú a szülést illetően is. A magzatkihordás és szülés egy olyan spirituális teremtési folyamat, amely a nőben, a nő tudatos részvétele által valósul meg, úgy szellemi, lelki szinteken, mint konkrétan a fizikai testében. Elsősorban a nőtől, az asszonytól, az édesanyától függ, senki mástól. Mindenki másnak csak közvetetten van beleszólása és befolyása. Közvetlenül nincsen. Fontos ezt megérteni. Maximális autonómiával rendelkezünk e téren és jó is az, ha nem engedjük át másnak a vezetést. Ezért amennyiben valaki azt akarja, hogy a szülésének menete gördülékenyen történjen meg, akkor tudnia kell az egész felelősség súlyát magára vállalni, ha ez sikerül mindegy hol szül. A felelősség megosztás tulajdonképpen, egyenlő a figyelem megosztással, éberség megosztást is jelent egyben, személyes erő csökkentést. Kisebb, nagyobb negatív következményei elkerülhetetlenek. Ezen kívül viszont azt is tudni kell, hogy a felelősség vállalásnak mágikusan pozitív, erő sokszorozó hatása van, vagyis, amiért felvállaljuk a teljes felelősséget és annak szellemében gondolkozunk, érzünk és teszünk, az általában jól szokott megvalósulni, s nem csupán a szüléskor. Nem véletlenül van a jelenség, hogy az úgynevezett beprotezsált, ismerősi, rokoni alapon megkülönböztetett figyelmet és ezáltal beavatkozási, feladat átadási lehetőséget élvező nők szülnek a legnehezebben.