Visszatekintve, úgy gondolom nem
hiábavaló leírni miként készültem a természetes, szabad
(otthon)szüléseimre, bízva benne, hogy ezzel pár igényes, jól szülni
akaró nőnek és jó szülés élményében részt venni kívánó apukának is
segíthetek. Jó erről beszélni annak érdekében is, hogy a szülés ne mumus
legyen, amitől félni kell, vagy ne fehér folt, netán tabu téma az ember
számára. Vagy ne komplikálódjon meg végül a pozitív bizakodások
ellenére, annak következtében is, hogy az édesanya nem volt elég éber
befele, a lelki, szellemi világa irányába. Sajnos ez utóbbi jelenséggel
találkoztam többször is. Ilyenkor a nő azt képzeli szülés közben minden
menni fog, pusztán azért, mert a barátnője is megszült
már minden gond nélkül (önérzeti megközelítés). Őneki pedig, aki
nyílván ügyesebb, okosabb a másiknál, nincsen amit, s amiért, a szülésre
különösebben készüljön. Mások meg abban a képzetben élnek, hogy a
szülés elsősorban a természet dolga (természeti megközelítés), ezért
nekik igen kevés befolyásuk van rá. Igyekeznek nyugodtak lenni a
várandóság alatt és ettől remélik minden rendben lesz. Így aztán nem
csoda, ha érik olyan váratlan meglepetések a szülés közben amelyekre nem
számítottak.
A jó felkészülésnek három alapvető eleme van:
A szülés, gyerekfogadás (általános, pontosabban egyetemes) szellemi vonatkozásainak ismeretei.
A családdal, gyerekekkel, élettel,
párkapcsolattal, szüléssel kapcsolatos személyes vonatkozásoknak,
meghatározottságoknak, tartalmaknak az átgondolása, átvilágítása.
Személyünkre szabott, a szülésre és az utána következő időszakra
pozitívan előkészítő, lelki és ha kell fizikai gyakorlatok kidolgozása,
beültetése a mindennapi életünkbe.
A szülés testi folyamatainak egy bizonyos mértékű, mélységű, gyakorlati tudása.
Később, a szülés után is nagy
hasznát vesszük a lelkiismeretesen befektetett munkánknak. Nyugodtabb a
babánk, nem érnek utol a szülés utáni könnyen beálló nagyobb betegségek,
mert a lelki gubancokból amit tudtunk, éberségünknek, ismereteinknek,
ambíciónknak megfelelően feldolgoztunk. A szülés utáni depressziót,
valamint a szoptatási problémákat én személy szerint például nem is
ismertem.
Az egyetemes szellemi vonatkozásokkal ezen cikk keretén belül nem foglalkozok, inkább a lelki kérdésekre térek rá.
A szülésre való rákészülésem az első várandóságom ideje alatt néhány fontos kérdésre koncentrálódott:
Az első, a horoszkópomból
kiolvasható, az én lelki világomban megtalálható negatív, un. gyermek-
és életellenes programoknak, valamint az ezekhez kapcsolható negatív,
önkéntelen beállítódásaimnak a feltárása. Aki
nem tudná ilyen lelki, szellemi tartalmakat, programokat is tudunk
örökölni, nem csupán a szemünk, a hajunk színét, az alkatunkat. Így
aztán ezeket minél részletesebben, mélyebben
számba vesszük és feloldjuk annál nyugodtabb lélekkel tudunk élni és
szülni is. A tudomásul vétel azt szolgálja, hogy az ember ne fojtsa el
azt ami éppen benne folyik, de ne is a növelje, duzzassza fel annyira a
negativitását, hogy az okozzon végül boldogtalanságot és problémákat a
szülés közben és utána. A születési horoszkópban is látható negatív,
belső minták tudatosítása segített mindezeket megérteni,
helyre tenni, rendezni. Így az ezen rejtett forrásokból generálódó
további félelmek, szorongások, ellenállások csökkentése, oldása,
lehetségessé vált.
Az örökölt minták, belső programok
megértése szempontjából segített az én megfoganásom körülményeit, annak
következményeit, s sorsomra, lelkiállapotomra gyakorolt hatásának
számbavétele, asztrológiai, szellemi értelmezése. Utána néztem volt a
még korábbi családi krónikának is, a nagyanyám párkapcsolati életét is
átgondoltam az ismereteim tükrében. Legalábbis azokat a vonatkozásokat
amelyekről tudtam addig.
A szülés szempontjából,
elengedhetetlenül fontos, nem csupán a gyermekfoganáshoz, szüléshez
való, tudatos (vagy kevésbé tudatos) viszonyulás, tisztánlátás, hanem
legalább ilyen fontos a párkapcsolat kérdésének spirituális tisztázása,
megértése is. Ebbe beletartozik a páromhoz való érzelmi, értelmi
viszonyom kérdése, a vele való őszinte, lelki kommunikáció, és annak
látása is, hogy általában véve, úgymond milyen karmát örököltem a
párkapcsolati vonatkozásban, azzal mit tudok kezdeni rövid és
hosszútávon. A párkapcsolati élet átvilágítása, legalább olyan
fontossággal bír, mint a többi összetevője mindennek, amit úgy hívunk,
hogy szellemi megújulás. A megújulás szerves összetevője a horoszkóp
elemeim által jelzett életfeladataim tudatosítása, elfogadása és
felvállalása.
A párhoz, a párkapcsolathoz való zavaros, önámító, s főként elfojtásokkal, neheztelésekkel, netán titkokkal teli viszonyom ugyanis könnyen meghiúsítja a komplikáció mentes szülési igényeket, de van amikor a születendő babában is károkat okoz. A nő tudattalanja ugyanis ilyenkor még érzékenyebb a párjával, a gyermeke jövendőbeli apjával szemben táplált gondolatokra, érzelmekre. Azok, akár pozitívak, akár negatívak, szorongóak könnyen és mélyen nyernek utat a legutolérhetetlenebb tudatalatti rétegekbe. (Fizikailag azt is tudjuk, hogy másként működik a hormonrendszerünk, ha vidámak, boldogak vagyunk és másként, ha haragosak, mérgesek, bosszúsak.)
A párhoz, a párkapcsolathoz való zavaros, önámító, s főként elfojtásokkal, neheztelésekkel, netán titkokkal teli viszonyom ugyanis könnyen meghiúsítja a komplikáció mentes szülési igényeket, de van amikor a születendő babában is károkat okoz. A nő tudattalanja ugyanis ilyenkor még érzékenyebb a párjával, a gyermeke jövendőbeli apjával szemben táplált gondolatokra, érzelmekre. Azok, akár pozitívak, akár negatívak, szorongóak könnyen és mélyen nyernek utat a legutolérhetetlenebb tudatalatti rétegekbe. (Fizikailag azt is tudjuk, hogy másként működik a hormonrendszerünk, ha vidámak, boldogak vagyunk és másként, ha haragosak, mérgesek, bosszúsak.)
Nem beszélve arról, hogy a párom a
nemi és igazsági kérdések tekintetében a legélesebb, legközvetlenebb
tükör az életemben, akire ráadásul sok minden olyasmit is kivetítünk,
ami nem is az ő jellemzője. Amikor egy nőnek tudatos, illetve tudattalan
problémái vannak saját nemével kapcsolatos rendeltetésének
megértésével, női létformájának elfogadásával, a hatalmi kérdésekkel, a
kitisztítatlan férfiképről nem is beszélve, akkor ez különböző formákban
problémákat okoz óhatatlanul a párkapcsolatban is. Sőt, akár a
párválasztásban is. Ezeket jó tudatosítani és számolni velük, másként
azok számolják fel őt képletesen mondva, több negatív tapasztalatot is
indukálva.
Továbbá az anyasággal kapcsolatos gyermekkori negatív berögződéseimet is ugyanúgy számba vettem. Volt azokból is egy pár.
A negatív, a tudattalanomba bevésődött, programok, hiedelmek és félelmek oldása céljából készítettem egy pozitív mantrákkal (megerősítésekkel) ellátott kb. egy órás hangfelvételt.
A szövegét úgy fogalmaztam meg (segítséggel igaz), hogy egyrészt
inspiráló, tovább gondolásra késztető legyen a számomra, másrészt a
tudattalanomat pozitívan befolyásolja. Ugyanis, van amikor nem elég az
oldódáshoz a tudatosítás, felülírásra is szükség van. Ebben az
időszakban, a várandóságom alatt ezt a hangfelvétel hallgattam két,
három napi rendszerességgel.
Ugyanakkor naplóztam gyakran minden felmerülő témán.
Később
a második, harmadik, negyedik szülésemnél a gyermekkorban berakodott
negatív képzetekkel kevesebbet foglalkoztam. Volt ugyanis már aktuális
tapasztalatom, tapasztalataim a családdal kapcsolatban, amelynek
szellemi vetületeit igyekeztem megérteni, tovább gondolni. Természetesen
ilyenkor is időnként elővettem a gyerekkori elmúlt emlékeket.
A szülés közbeni komplikációkat
illetően az első szülésemnél leginkább az ájulástól féltem. Nem
véletlenül, hiszen az ájulás a diszharmonikus Halak egyik jellemzője. A
Halakban található négy személyes bolygóm, többek között az anyaság
bolygója a Hold is. Az ájulás, tudvalevőleg, nem más, mint a kialakult
kellemetlennek, túlságosan is nehéznek érzékelt helyzetből való
öntudatlan kimenekülés a nappali, éber felelős tudat kikapcsolása árán
is akár. E tekintetben nem bíztam teljes mértékben magamban még az első
szülésem előtt. Ha nem lettek volna szellemi, metafizikai ismereteim
egészen biztos, hogy a császármetszés alternatívája komolyan felmerült
volna bennem.
Egyébként, megfigyelésem szerint, a
nők olyan komplikációktól hajlamosak félni a szülés előtt, amely
komplikációk mentális okai összefüggésben állnak vagy a személyes
horoszkópjuknak valamely karmikus pontjai (Sárkányfarokkal, Lilithhel, )
által kifejezett gyengeségekkel, vagy pedig a születendő gyermek
ugyanezen személyes vonatkozásaival (Sárkányfarok, Lilith).
Az újszülött képletének karmikus
(negatív) vonatkozásai úgyszintén kapcsolatban vannak ugyanis mind az
anyjának, mind a nagyanyjának, sőt, a dédnagyanyjának karmikus
meghatározottságaival. A szülés egy határhelyzet, egy (önmagunk előtti)
vizsgahely, az őszinteség helye, ahol nyilvánvalóvá válik, lelepleződik
mindaz, ami addig is ott volt, de rejtettebben és lehetett halogatni,
kenegetni, szépíteni, kimagyarázni is akár. A szülés vízválasztó,
polarizáló és felnagyító, a Mars elve érvénysülésének az ideje. A
nyilvánvalóság és a kényelmetlenség vállalás ideje, amikor az új élet a
láthatatlanból kibújik a látható világba. Ilyenkor sok minden
lelepleződik és nyilvánvalóvá válik a nő számára a valóság működésével,
ebben pedig az ő alapállásával, gyengeségeivel és erősségeivel
kapcsolatban.
Fontos még megjegyezni, minden
megszült gyerekkel az édesanyának egy kicsit fennebb kell lépnie a
létrán a pozitív életideák, szellemi törvényszerűségek megértése, az
ezek szerinti életérzület és életvezetés megvalósítása terén. Különben a
napi gyakorlati teendők között menthetetlenül lennebb zuhan a
pragmatikus anyagiasságba, élet és boldogságféltésbe, feloldandó negatív
programjainak romboló malomkerekei közé, az éberségveszítésbe.
Egyébként egy alapos önismeret elmélyítési, valamint újjászületési
folyamat a várandóság időszaka a második, harmadik, negyedik gyereknél
is, nem csupán az elsőnél, amennyiben figyelünk ezekre a kérdésekre. Az
új élet teremtése, teremtődése rajtunk keresztül emelkedettebb
hangulatot eredményez már önmagában is, igyekszel éberebb lenni.
Igyekezz éberebb lenni.
Gyakorlati vonatkozásban megjegyzem
itt, mivel összefügg az ájulással, először számomra eléggé
komplikáltnak tűntek az általam olvasott szülés közben végezendő légző
gyakorlatok is, nyílván a felmerülő félelmeim hatása alatt. A
légzőgyakorlatok az én agyam és a baba oxigénellátását, ezáltal az
éberen maradást, lettek volna hivatottak biztosítani a pontos elvégzésük
esetén. Ezért is igyekeztem megtanulni őket minél pontosabban. Nem volt
ahonnan tudjam, ameddig az első szülésen át nem mentem, hogy a karatte
edzéseken használt hasi légzés nagyon jól használható szülés közben, a
laza pillangó légzés pedig nem akkora ügy ahogy én elképzeltem szülési
tapasztalat nélkül. A megszokott hasi légzéssel nem dagadnak ki az erek a
fejeden, nem vérzik be a szemed, nem kell félni még a szemüveget
hordóknak a szemük romlásának esélyétől.
A szellemi felkészülésem másik fontos összetevőjét a személyes felelősségvállalás képezte.
Naplózásaim közben tudatosítottam, hogy elsősorban magamra szabad
számítanom. Segítők, beavatkozók kizárva, mert amennyiben én elrontanám
valahol, akkor a külső segítség hatékonysága is nagyon kétséges a
szülésre nézve, amelyre számítani, s a számításon keresztül, rájuk
önkéntelenül, öntudatlanul alapozni nem érdemes, sőt veszélyes lehet. Az
ember azt tudja jól elvégezni, amiért maximális felelősséget vállal, és
akkor, ha erre lehetősége van. Ezért meg is beszéltem a férjemmel, hogy
a szülés az én ügyem elsősorban. Nem is számítottam sem az ő
segítségére, sem a barátaiméra. (Ettől függetlenül, lelkileg jól esett
és támaszt azért jelentett a biztató jelenlétük és örömük, az első
szülésemnél, amelyen ott voltak. A következő szülésekre már nem hívtam, magamra, a férjemmel, kívántam végig menni rajtuk.)
A személyes felelősség szellemében
nem alapoztam arra sem, hogy a korház tőlünk tíz percnyi járásra
helyezkedik el, így aránylag hamar oda lehet érni, ha netán valami
probléma adódna. Azt nagyon is tudtam, amikor a szülés folyamata zajlik
akkor perceken múlnak, múlhatnak a dolgok. Plusz, szülés közben eléggé
nehéz, majdhogynem lehetetlen a helyváltoztatás, nem beszélve a negyedik
emeleti lakásunkból az ilyen állapotban való lejutásomról.
Tulajdonképpen egy olyan mentális segéd képzetet vezettem be az első
szülésem megelőző időszakában, hogy úgy képzeltem el magamnak, mintha
egy őserdő közepén történő szülésre készülnék, ahol civilizációs
beavatkozásokra, segítségekre mód nincsen, mivelhogy több száz
kilométeres körzetben senki sincs, aki erre képes vagy „szakavatott”
lenne. Az egyetlen szakavatott én vagyok és nekem kell helyt állnom.
Ehhez tartottam magamat.
Általánosságban elmondható a személyes felelősség vállalás szerepe döntő fontosságú a szülést illetően is. A magzatkihordás és szülés egy olyan spirituális teremtési folyamat, amely a nőben, a nő tudatos részvétele által valósul meg, úgy szellemi, lelki szinteken, mint konkrétan a fizikai testében. Elsősorban a nőtől, az asszonytól, az édesanyától függ, senki mástól. Mindenki másnak csak közvetetten van beleszólása és befolyása. Közvetlenül nincsen. Fontos ezt megérteni. Maximális autonómiával rendelkezünk e téren és jó is az, ha nem engedjük át másnak a vezetést. Ezért amennyiben valaki azt akarja, hogy a szülésének menete gördülékenyen történjen meg, akkor tudnia kell az egész felelősség súlyát magára vállalni, ha ez sikerül mindegy hol szül. A felelősség megosztás tulajdonképpen, egyenlő a figyelem megosztással, éberség megosztást is jelent egyben, személyes erő csökkentést. Kisebb, nagyobb negatív következményei elkerülhetetlenek. Ezen kívül viszont azt is tudni kell, hogy a felelősség vállalásnak mágikusan pozitív, erő sokszorozó hatása van, vagyis, amiért felvállaljuk a teljes felelősséget és annak szellemében gondolkozunk, érzünk és teszünk, az általában jól szokott megvalósulni, s nem csupán a szüléskor. Nem véletlenül van a jelenség, hogy az úgynevezett beprotezsált, ismerősi, rokoni alapon megkülönböztetett figyelmet és ezáltal beavatkozási, feladat átadási lehetőséget élvező nők szülnek a legnehezebben.
Általánosságban elmondható a személyes felelősség vállalás szerepe döntő fontosságú a szülést illetően is. A magzatkihordás és szülés egy olyan spirituális teremtési folyamat, amely a nőben, a nő tudatos részvétele által valósul meg, úgy szellemi, lelki szinteken, mint konkrétan a fizikai testében. Elsősorban a nőtől, az asszonytól, az édesanyától függ, senki mástól. Mindenki másnak csak közvetetten van beleszólása és befolyása. Közvetlenül nincsen. Fontos ezt megérteni. Maximális autonómiával rendelkezünk e téren és jó is az, ha nem engedjük át másnak a vezetést. Ezért amennyiben valaki azt akarja, hogy a szülésének menete gördülékenyen történjen meg, akkor tudnia kell az egész felelősség súlyát magára vállalni, ha ez sikerül mindegy hol szül. A felelősség megosztás tulajdonképpen, egyenlő a figyelem megosztással, éberség megosztást is jelent egyben, személyes erő csökkentést. Kisebb, nagyobb negatív következményei elkerülhetetlenek. Ezen kívül viszont azt is tudni kell, hogy a felelősség vállalásnak mágikusan pozitív, erő sokszorozó hatása van, vagyis, amiért felvállaljuk a teljes felelősséget és annak szellemében gondolkozunk, érzünk és teszünk, az általában jól szokott megvalósulni, s nem csupán a szüléskor. Nem véletlenül van a jelenség, hogy az úgynevezett beprotezsált, ismerősi, rokoni alapon megkülönböztetett figyelmet és ezáltal beavatkozási, feladat átadási lehetőséget élvező nők szülnek a legnehezebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése