A Nap - a születési képletünkben

A koronavírus járvány tanulságai 2

„Mindenből lehet tanulni és kell is, a betegségekből, hátráltatásokból, sorscsapásokból különösen.”

A vírus, az immunrendszer és gondolkozás összefüggései

A vírusnak a jellemzője, hogy a szervezetbe jutva a sejteket megtéveszti, ezáltal áthatol a sejtfalán a sejtmagba jut és ott átírja a sejtet vezérlő genetikai programokat a saját programjára. A saját programja pedig nem más, mint az egyre több és több vírus létrehozás. Ennek megfelelően a sejt egyre több vírust gyárt le, s amikor már nem bírja tovább, mert a nagy munkában felemésztődik minden forrása és életereje, akkor a sejt szétesik és sok létrehozott víruscsomag kiszabadul. Persze jönnek a fehérvérsejtek, amelyek kezdik felvenni a harcot a vírusokkal. A szervezet belső védekező rendszere akcióba lépik. Viszont akad pár védekező sejt is, amely szintén megfertőződik a vírus által, mert a vírus azokat is megtéveszti, nem csupán, teszem azt a tüdő felszínét alkotó sejteket, így aztán olyan gyulladás jön létre, amely ráadásul nem is tudja a védelmi, vírus pusztító szerepet betölteni rendesen, mert össze van zavarodba. Végül a testnek ennek ellenére is, csak le kell tudnia győznie a fertőzést, mert különben elpusztul.

A fertőződés analogikus lényege tehát a megtévesztés.

Az adódik a kérdés, hogy mitől válik, válhat gyengévé, megtéveszthetővé  az immunrendszer.

Fizikai szint

Egy erős immunrendszernek több összetevője van. Az első, legkönnyebben követhető, merthogy a legelterjedtebb követési mód, nem más, mint az ember életmódjával közvetlen kapcsolatba hozható tényezők. Elengedhetetlen megfelelő mennyiségű, intenzitású mozgás, a megfelelő táplálkozás. Itt kerülendő minden olyasminek a fogyasztása, amely nem természetes. Nagy általánosságban elmondható, minél inkább fel van dolgozva valami, annál rosszabb a szervezetnek. Például a finomított cukor is ilyen. Ugyanakkor minden olyasmi fogyasztása, amely kábulatot okoz, szintén károsítja az immunrendszert is. Ne feledjük el , a szervezet azért nem ismeri fel a pusztító betolakodót, mert el van kábítva különböző anyagok által, értem ezalatt az alkoholt, a cigarettát, a finomított cukrot is, a drogokról nem is beszélve, de ide tartozik a hús fogyasztás is. A hús már az emésztésben is fokozottan terheli a szervezetet, amely terhelés miatt nem tud az öngyógyítással foglalkozni, de miután felszívódott, azután is terheli, mivel a szervezetnek meg kell szabadulnia a leölt állatok húsában található hullaméregtől. Ugyanis az ember nem arra született, hogy semlegesítse az állatokban található, az ő szervezete számára abszolút idegen hormonokat meg a hullamérget. Ez a természetben a ragadozó állatok feladata. Utána lehet nézni és olvasni ezeknek a tényeknek sokkal részletesebben is. Az interneten most már temérdek dokumentum létezik ebben a tekintetben.

Fontos tényező a megfelelő mennyiségű, minőségű alvás, a napfény, a friss levő, a nevetés, felnőtteknél a szexuális élet, hogy a legfontosabbakat említsem.

Érzelmek szintje

Azonban az ember nem biológiai robot, hanem ennél sokkal több. Az érzelmei, a lelki állapota is nagymértékben befolyásolják az immunrendszerét. A természettudósaink által is kimutatott tény mára, hogy a legrombolóbb, a leginkább betegséget okozó tényező az életben az úgynevezett stressz, a tartós stressz. Stressz alatt értek minden olyan feszültséget, amelynek nyomása alatt valaki nem tud derűs, nyugodt, ellazult, bizakodó lenni és megmaradni a nap, napjai nagy részében. Ide tartoznak tehát a sokszor és tartósan megélt, negatív érzelmek, mint a félelem, a szorongás, az agresszió, a harag, a keserűség, az elégedetlenség, irigység, kisebbrendűség érzés, bűntudat, szégyenérzet, veszteségérzet, aggodalom és még mások. Bizonyított, hogy ezek hatására biológiailag olyan hormonokat termel a szervezet, amelyek romboló és megbetegítő hatással járnak. Már azt is bizonyították, hogy stressz hatására az immunrendszer leáll egyenesen, mert minden erejét az üss, fuss, vagy bújj el reakciókra kell mozgósítsa. Fontosabb egy vészhelyzetben, amely vörös jelzését ezek az érzelmek kapcsolják be a szervezetünk számára, azonnali reakciót adni, a túlélésre koncentrálni, mint az éppen folyó helyreállítási, öngyógyítási (karbantartási) feladatokat ellátni. Így aztán, ha egészséges immunrendszert akarunk, akkor érzelmileg minimum kiegyensúlyozottak, de lehetőleg,   inkább jókedvűek legyünk. Erre figyelmet és időt fordítsunk. A megélt érzelmeink közvetlen hatással vannak az egészségünkre. Nem utolsó sorban a kicsi gyerekeink egészségére is, ha anyák vagyunk. .

Gondolatok és magasabb szintek

Nyílván az érzelmeink nem teljesen önállóak, hanem a gondolkozásunk, meg az emlékeink behatása alatt állnak. A gondolatok hatnak az érzelmekre, sok függ attól, hogy az élettel kapcsolatban, az éppen aktuális helyzetünkkel kapcsolatban, a kilátásainkkal kapcsolatban mit gondolunk, miképp értékeljük.

Másfelől az érzelmeink is hatnak a gondolatainkra. Tudott dolog, hogy a düh, a méreg, az aggodalom, szorongás  által uralt ember a legtöbbször olyasmire ragadtathatja magát, amit egyébként nem tenne, de a félelem is beszűkülté teszi a gondolkozást. Olyasmiket gondolunk, amit egyébként nem gondolnánk . A pánik egyenesen blokkolja a gondolkozási képességet majdnem teljes egészében. Kapkod az ember maximum, miközben a legrosszabbat látja maga előtt. Ha tehát úgy találod te minden lehetőségtől, életmegoldástól el vagy szakítva, akkor tudnod kell esélyes, hogy a félelem az egészséges felső határt már rég meghaladta benned és a megbetegítő piros zónában vagy. Itt pedig nem szabad hosszú ideig maradni.

Vannak tehát sötét gondolatok, sőt, egész elméletek, kilátástalanságba vezetnek is, nihilisták. Vannak érzelem vezérelt gondolatok. A teljesen érzelem vezérelt embert, aki nem tud elvonatkoztatni, megszabadulni a negatív érzelmeitől szentimentalistának hívják, vagyis mentálisan elítélt embernek hívják. A szentinca ítéletet jelent. Ezért is fontos elcsitítani az érzelmeket, a negatívakat kiváltképp, hogy szóhoz jussanak az olyan meglátások is, amelyeket nem pusztán ők vezérelnek.

A gondolatokról és a gondolkozásunkról tudni kell azonban, hogy többféle gondolkozás létezik, a gondolkozásnak különböző módjai, mondhatni rétegei léteznek, más funkciót töltve be mindenik. Az asztrológia ezek különbözteti meg egymástól. 

Létezik a racionális gondolkozás, amely asztrológiailag a Merkúrhoz tartozik. Ez a fajta  gondolkozás adatokat gyűjt, rendszerez, tovább ad, működési elveket és mechanizmusokat figyel meg. Gyakorlati megoldásokat keres és szolgáltat. Az életben való gyakorlati eligazodást végzi, segíti.  Ilyen a tudomány, leginkább a természettudomány. Alapaxiómája a hasznosság a legtöbbször. Hasznos, hatékony, működik valami vagy sem, hogyan működik.  Pontos, vagy pontatlan. A spekulációk ide taroznak, a spekulánsság is, amikor negatív.  Van mikor nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű gyakorlati tény, vagy adat, s azért vagyunk megtéveszthetőek, vagy bizonyos magyarázatok, működési értelmezések tévesztenek meg. Addig forgatja, variálja az ember a dolgokat, valóságelemeket, elméleteket a fejében, ameddig jól megtéveszti magát velük.

Van a másik fajta gondolkozás, amelyet az asztrológia a Jupiterhez rendel. Ennek a gondolkozásnak a feladata: a rendelkezésre álló információk, adatok, s az általuk szolgáltatott összkép megítélése, értékelése. A szempontjai nem a működés, a hasznosság, (mint a Merkúrnál). Számol vele mint eredménnyel, de nem az a fontos. Valami működhet, hasznos is lehet valakinek, netán  valamilyen szempontból, de attól még nem biztos, hogy jó, nem biztos, hogy használni, alkalmazni, gyakorolni kellene. Magasabb egységben való gondolkozásra  van szükség ahhoz, hogy biztosan el lehessen dönteni,mikor  mit  lehet használni, vagy mit nem. (Ezért van orvosi etika többek között.) Ezt a fajta gondolkodást  az értékesség, a hitelesség, az erkölcs, az egész-ség szempontjai érdeklik.  Vagy nem érdeklik, amikor negatív valakinél. A magasabb szempontok és magasabb, igazabb, igények megfogalmazása a lényeg, a tisztázása annak, hogy melyek lennének azok és miért. A helyes és helytelen, az igaz vagy hamis kérdése elválasztásának kérdése merül fel itt. Rengeteg példát lehet látni arra, hogy az erkölcsi értékeket csupán koloncként kezelő, azokat csak látszatilag elfogadó, mai ember a racionális tudósaira sem hallgat, nem figyel oda rájuk. Pontosabban mondva, csak addig hallgat rájuk, ameddig azok tényfeltárásai a haszonszerzési, élvezethez, hatalomhoz jutási  érdekeit szolgálják, azzal egybeesnek. A profit mindenek előtt.  Amennyiben nem esnek egybe ezzel,  vagy elveti, vagy elhazudja, megmásítja a tényeket, tényfeltárásokat. Láthatjuk,  amit meg tudott tenni ez a járvány a klíma védelem érdekében, olyasmit, az ember magától soha nem tett meg. Egyhamar nem is lehetett volna, még ennél sokkal kisebb mértékű, visszafogottságra sem bírni tömegesen az embereket, pedig milyen rég és mennyit van figyelmeztetve, hogy a tizenkettedik órában vagyunk, annak utolsó perceiben.

Kínai statisztika szerint  a járvány miatt leállott mozgás következtében rengeteg csecsemő, s idősebb ember maradt életben, jóval többen, mint ahányan meghaltak, mivel a levegő szennyezettsége csökkent. Érdemes elgondolkozni azon, megítélni azt, hogy a mit ér a technológiai fejlesztés, az állandó fejlesztési menetelés, amely valójában  ál szükségleteket  teremt és kielégít ki, miközben az, az egészséges emberi szükségletek ilyen mértékű  megvonódásával jár, hogy csecsemők válnak életképtelenné miatta. Mire van egy embernek szüksége legelsősorban?

A fontos megkülönböztetése a kevésbé fontostól, az  értékes megkülönböztetése az értéktelentől, a hamis megkülönböztetése az igazitól, a látszaté a valóságtól, a helyes megkülönböztetése a helytelentől, a lényeges a lényegtelentől, az időszerű, az időszerűtlentől komoly gondolkozási műveleteket igényel. A közhasználatban, egységesen úgy nevezzük értékítélet, vagy kritikai szemlélet. A jó immunrendszer működése érdekében ez is épp olyan fontos, mint mondjuk a rendszeres mozgás, fizikai szinten. Nem véletlenül egy külön lételv az asztrológiában. Képesek kell lennünk megítélni embereket, eszméket, élethelyzeteket, szükségleteket, vágyakat, érzelmeket, azoknak a súlyát, a szerepét, a lényegességét, vagy lényegtelen mivoltát.

Mindenki megítéli önmagát is, meg az embertársait is állandóan. A megítélés sokszor automatikusan, tudat alatt is folyik. Minden arcot egy korábbi, már ismert archoz mérünk és kötünk össze, s az szerint is viszonyulunk hozzá. Létezik az első benyomás. Persze ez a  legfelszínesebb megítélés, mert egy embert, ha meg akarunk ismerni ahhoz, hogy megítélhessük több mindenre van szükségünk. A „ne ítélj, hogy ne ítéltess” Jézusnak tulajdonított mondás tulajdonképpen úgy értelmezhető, hogy ne ítélj rosszul. Azért ne ítélj rosszul, hogy a karma törvénye alapján, ne legyél később te is rosszul megítélve, elítélve. Az ugyanis, amit a misztikusok, a felszínes, a kellőképpen át nem gondolt szellemi ismereteket erőltető személyek hangoztatnak, hogy ne ítélj meg lehetőleg semmit, az egyszerűen kivitelezhetetlen. Egyrészt. Az előbbi példából is látszik, hogy már tudat alatt is ítélünk. Mindenki ítél, aki él. Mindenkinek megvan a maga fontossági sorrendje az életében, vannak különböző céljai, vezérelvei. Másrészt a gondolkozás ezen összetevőjének az elutasítása, tulajdonképpen értelmi fogyatékossá tesz hosszútávon. Sok minden függ attól az életünkben, hogy mit tartunk igazán fontosnak és mit nem. Amikor valakinek az értékrendje egyoldalú, beszűkült, akkor rögeszméssé , összeférhetetlenné válik, olyan emberré, aki csak a saját monológjait fújja naphosszat, dialógusra  már képtelen, maximum vitára. Amikor pedig hamis az értékrendje az embernek, akkor talajvesztetté, irányvesztetté válik, sokszor csalódik, bosszankodik. A vírus helyzetben is, akik megszokták, hogy pusztán kifele figyeljenek és arra támaszkodjanak amit ott találnak, vagy hoznak létre, nagyon tudnak pánikolni.  Olyanok is vannak, akiknek az értékrendje  sekélyes, szétszóródott, összevisszaság, vagy ellentmondásosság uralkodik benne. Utóbbi akkor jellemző, ha levegős jegyekben áll a Jupiter a születési képletben.

Az immunrendszer azért is nem tudja megkülönböztetni az ellenséges behatolót, a sajátjától, mert az illető embernek a gondolkozás szintjén sincs meg, vagy nem jól működik felismerő, a megkülönböztető képessége. Esetleg nem is használja azt. Lehet, hogy éppen agyonkritizál valamit, valakit, vagy ellenkezőleg agyon dicsér valamit, valakit, de attól még annak a lényegét nem biztos, hogy megtudta ragadni. Hány téves eszmének és gondolatnak esett áldozatul az emberiség. Mennyi mindennel be nem csapta saját magát és át nem verte a társait szemforgatóan az egyéni ember is.  Az aljasságokat és az igazságtalanságokat  lehetővé tevő kettős mércéről nem is beszélve. A valótlan ítéletek, rossz helyzetértékelések, rossz kritériumok, átgondolatlan elvárások, vagy a túlzott engedékenység, amelyek alapján berendezzük az életünket, felállítjuk a prioritásainkat, cselekvési terveinket nincs ahogy ne vezessenek azonnal, vagy idővel csalódásokhoz, idegességhez, bosszúsághoz  és más negatív érzelmekhez. Mindenből, ami nincs kapcsolatban a valósággal és az igazsággal, ki kell ábrándulnunk valamikor. A megalkuvások épp olyan rosszak, mint a teljesíthetetlen, vagy értelmetlen elvárások.  Minél nagyobb mértékben tér el az értékrendünk és értékítéletünk a valóság természetétől, annak igazságaitól, annál mélyebb az utólagos kiábrándulás. Amennyiben beismerjük, hogy mi néztük be úgymond a valóságot, mi vetítettünk olyan képet rá, amely nincs ott, s amely nem is létezik, és igyekszünk minél alaposabban feltérképezni, mi van, akkor nyert ügyünk van. Sok embernek van problémája mind az igazság, mind a valóság elfogadásával, ezért  inkább állandóan félrenéz, hazudik magának, olyan reményeket táplál, amelyekből nem lesz semmi. Még ha fájdalommal jár is jobb a szembenézés, mintha becsapjuk magunkat, arról nem is beszélve, hogy jobb mintha a  világra, a sorsunkra, magunkra haragudnánk  egyre jobban, egyre mélyebben. Amikor tévesen ítélkezünk  állandóan fokozódik bennünk az agresszió, az ellenségekben, ellenséges világban való gondolkozás. Mindez a belső feszültségeknek, feszült  állapotoknak egy nagyon gyakori generálója, fenntartója, az immunrendszert pedig nagy mértékben gyengítő tényező. Tapasztalni lehet, minél többet haragszunk, annál könnyebben betegszünk meg, annál fázékonyabbakká válunk. Ha mi nem ismertük fel elég alaposan mi volt a hiba a látásunkban, vagy a magatartásunkban, s magyarán mondva becsapjuk magunkat, akkor nem várhatjuk el az immunsejtjeinktől sem, hogy felismerjék a valódi helyzetet és megkülönböztessék a veszély az esélytől, az ellenséget a baráttól.  A mi testünk a mi elménk fizikai kivetülése. Sokkal nagyobb rombolást tudnak végezni benne az erős mérgező, a félrevezető gondolatok, a téves elvárások, magunktól, a világtól, mint akár a hús, vagy a cukor, mert nem teljesülésük borítékolhatóak, akárcsak a  konfliktusok . Gondoljunk bele mennyi zavar lehet egy emberben ilyesmik miatt, hát akkor kettőben, vagy még többen, s miként hatnak ezek egymásra. ( Nyilván a kívülről bevitt mérgező anyagok rátesznek még pár lapáttal, mert zavaros aggyal miképp lehetne tisztán gondolkozni?) Mindennek hatására megtörténhet, hogy az, ami elől fejvesztve lenne jó menekülnünk, mert hazug, álságos, korrupt azt tartjuk jónak, elfogadandónak, mértéknek. Sőt, még környezetünk is úgy ítéli meg az a jó. Ami pedig életlehetőségeink tágulását, mélyülését, igazabbá válását jelentené, azt úgy ismerjük fel, hogy nem eléggé szolgálja a személyes kibontakozásunkat, kényelmünket, nem elég érdekes és épp ezért nem elég értékes ahhoz, hogy vállaljuk, hogy időt és energiát áldozzunk rá. Számos anyukát ismerek, leginkább Rák karmával, akik el sem tudták képzelni a vírusjárvány előtt, hogy otthon maradjanak a gyerekükkel, netán két gyerekükkel, mert hát az kibírhatatlan. Nos, a járvány hatására megtudták tenni. Sőt, örömmel tudták  megtenni, mert így érezték a leginkább biztonságban őket.  Kérdés az, hogy miért kellett ehhez járvány? Annyi bizonyos már a jövőben nem lehet azzal jönni, hogy kérem én speciel nem bírom a gyerekekkel. Lám így járul hozzá a karantén a (Rák) karma oldásához, s ezáltal a normálisabb élethez. Amúgy normál időben rengeteg kísértés éri a mai embert, azokat is meg kell tudni ítélni, lehetőleg helyesen.

Mondják, hogy értékválságban van az emberiség, de igazából  nem értékválságban van, hanem érték vesztésben. Egyre több emberi érték ment a kukába. Minél inkább engedünk a saját életünkben az értékek elvesztődésének, mert túlzottan gyengék vagyunk, mert túlzottan alkalmazkodunk, mert könnyebb lefele, annál inkább az irányzékunkat is elveszítjük. Erre vigyázni fontos. Másfelől legalább ennyire fontos, hogy amiről meg vagyunk győződve, hogy az egyetemes rend szerint való, nem csupán egy saját egyéni, de főképp önkényes igazság, hanem mások javát is szolgálja és igaz, azt nem szabad a köztérben is veszni hagyni. Közösségi, társadalomi szinten is ugyanaz folyik, mint egyéni szinten, minél több a zavaros gondolat, eszme, az értéknek beállított hamisság, az önző magának valóság, a hazugság, annál életképtelenebbé válik az adott közösség is. Az asztrológia által megkülönböztetett mind a 12 területén szükség van a helyes értékítéletre, nem lehet ezt kivágni, kimetszeni az életünkből. A legkiemeltebben ott van szüksége éber szelekcióra az embernek, ahol a Jupiter található a születési horoszkópjában, valamint különösen azoknak a személyeknek, akiknek Nyilas, illetve Halak karmájuk van, meg a nekik megfelelő gyakorlati életterületeken. Ezt szépen ki lehet olvasni a születési képletből.  Viszont épp ezek az embernek, akik a karmájuk által mutatottan érintettek ebben az értékítéleti kérdésekben, épp ezeknek a legnehezebb ezt jól végezni. Ezért lesznek mindenféle misztifikációnak az áldozatai, túlzott toleranciájukból fakadóan. Vagy éppen ellenkezőleg, ezek a megfeneklett szkeptikusok, állandó hitetlenek, a  kegyetlenül, öncélúan, rombolóan kritizálok, hazudozók. Mindezek által persze senki nem jut előbbre, senki nem érti jobban a lényeget, csak rombolási, degradálási hajlamait élte valaki a másikon.

A gondolkozásnak van még egy harmadik formája is, amelyet az asztrológia megkülönböztet a többitől, ezt az Uránuszhoz kapcsolja. Ez nem más, mint az intuitív gondolkozás, intuitív rálátás a valóságra, felfedezések, ötletek. Ha ez jól működik, jó ráérzéseink támadnak, olyan igazságokat fedezünk fel, amelyekről később kiderül, hogy bár újszerűek, de legalábbis szokatlanok, netán meghökkentőek, vagy felforgatóak, végül beigazolódnak és felszabadítanak. Új perspektívákat adnak, mert a valóság egy sokkal átfogóbb, mélyebb megértéséből fakadnak. Nem hiszek abban, hogy alantas érzelmektől telten, igazán felszabadító elvekre lehetne rájönni. Inkább az történik, hogy  valamilyen hamis fénynek esik az illető áldozatul, még akkor sem, ha sok költő és író zseni is megkísérli, az irodalomkritika pedig toleráns velük szemben. Persze eme isteni inspirációk is csak magukban fognak lebegni, ha valaki nem tudja beágyazni a valóságba. Bátorságra, türelmére, kitartásra, józanságra is szükség van ehhez, olyan személyes képességekre, amelyek nem szorosan a zsenialitás körébe tartoznak. Amikor pedig ez a lételv negatívan működik, akkor nagyrészt rossz irányba vagyunk fordulva az antennáinkkal, s egyenesen rossz meglátásokat, ötleteket kapunk és fogalmazunk meg, ha kapunk egyáltalán. Rossz irányba kezdjük keresni az Isteni világosságot, a felszabadulást, a fejlődést. Ilyen az is, amikor az emberiség a fejlődést a technológiai fejlődéssel téveszti össze. Nem könnyű megkülönböztetni a hamis fényt szórót, a hamis igazságokat megfogalmazókat a valódiaktól. Ilyenkor még nagyobb szükség van a komoly elmélyülésre az adott területen az igazság kiderítése érdekében. Különben nem a felszabadulás lesz az osztályrészünk hosszútávon, hanem a szellemi szinteken való vakság, tévelygés, sötétség, valamint az ezekkel járó személyiségi, mentális, egészségi problémák.

Ugrás az asztrológia honlapunkra