A betegség egyik forrása: a lelki tehetetlenség érzet

Tudjuk már, hogy a betegségek a hosszan, többszörösen, valójában naponta ismétlődően, megélt, vagy kevesebbszer ugyan, de sokkszerűen és mélyen átélt negatív érzelmekből alakulnak ki.  A negatív érzelmeket pedig a téves gondolatok, téves belső igazságok, vagyis hamis személyes hiedelmek, hamis belső képek  táplálják.

A gondolatok, a képzelet, a vágyak nem fájnak.Bármit gondolhatunk, képzelhetünk, sőt bármi után sóvároghatunk. Szabadok vagyunk. Viszont, a rosszul irányzott gondolatok, a téves képzetek által indított tettek, döntések következményei, és a gondolatok által kiváltott érzelmek, annál inkább tudnak fájni és szenvedést okozni, végül betegség formájában testi szinten is meg gyötörni az embert.

Az egészség boldogságot jelent.  A testünkből kiindulva, megfigyelve azt, hogy a test is minden erejével igyekszik helyreállítani és fenntartani az egészséget, kiváltképp nyilvánvaló ez a gyerekeknél, akiknél a negatív beidegződések nincsenek rögzülve szemben a felnőttekkel, arra következtetésre jutunk, hogy  a létezésünk alaptermészete az egészség és a boldogság. Megfordítva, a lét természetes állapota a boldogság, annak a különböző összetevői, a mosoly, a derű, a lelkesedés, a kíváncsiság, az öröm, a bizonyosság, a sorsbizalom, a hit, a fejlődés, az önbizalom, a szeretet, a felelősség, az igazság.  Amennyiben nem ebben az állapotban vagyunk, az azt jelenti kiestünk a természetes, úgymond Istentől kapott, az eredeti alapállapotunkból. Nyilván, mindenki kiesik többé, kevésbé, hiszen mindenikünk a megváltás műveleteinek elvégzéséért és a boldogság teljes és végleges állapotának eléréséért és fenntartásáért, valamint a belőle fakadó igaz, boldog életért van itt. Ez azonban nem lehetséges a karma oldása nélkül, mert nem pusztán az isteni boldogság van bennünk, hanem ez utóbbi is, a terheltség. Nem csupán a nevelés, vagy a társadalom bizonyos tévképzeteinek negatív következményeivel kell szembenéznünk, ahogy ez általánosan tudott és elfogadott, hanem mondhatni  vannak sajátos, a személyes ferdeségeinkből eredő (kijavítási)feladataink. Ezekkel jöttünk, másképp meg sem születtünk volna. Van, aki ezt már rég elfelejtette, de ez semmit nem változtat az alapigazságon. A gyerekek normális körülmények között teljesen egészségesek, ha le is betegednek, vagy kifáradnak, hamar helyre jönnek. Mivel még nincsenek teljesen kifejlődve, ezért a személyes felelősségük és a beavatkozási képességük a saját egészségükre kicsi. Többek között más felel értük és gondoskodik róluk, addig ameddig ki nem fejlődnek. Érvényes ez energetikai szinten is. Ha a komolyabb betegsége van egy gyereknek, az az anya feszült lelki állapotával, illetve a gyerek életkorának nem megfelelő életrendezéssel is kapcsolatban állhat.

Ha asztrológiai szemszögből nézzük, mindenik, a világban megjelenő őselvnek megvan a maga pozitív megélése, mondhatni pozitív tudatállapota, alapállapota. Ezeket a feladatukban, helyzetükben és ezért alaptulajdonságaikban eltérő, egymás által nem helyettesíthető őselveket rendezték rendszerbe az asztrológusok. Minden ember eme lételveknek a személyes kombinációját, színezetét, egyéni mintáját éli és testesíti meg. A karma személyes színezetét is az mutatja meg, hogy milyen jegyekbe esnek ezek a karmikus pontok a születési képletünkben
. Valamint ráadásul, minden őselvnek megvan a maga gyakorlati, földi élethelyzete, életkörülményei, ezeket az úgynevezett asztrológiai házak mutatják meg. E kettő egymást átfedi egy születési képletben. Nyilván, a tudatállapot magasabban, bennebb, személyesebben van, mint az élet külső körülményei, de egymást kölcsönösen befolyásolják és áthatják. Vagyis a körülmények hatnak a tudatállapotunkra és fordítva a tudatállapotunk, a képzeltünk, a kedélyünk, a gondolataink, az érzelmeink, tetteink hatnak a körülményeinkre.

A krónikus, hosszan megmaradó, vagy sokszor visszatérő betegségeknél már eleve rosszul reagálunk szellemi és érzelmi szinten arra, ami minket ér a külvilágból. Sőt, meg vagyunk győződve róla, hogy pusztán az az egy féle helyzet lereagálási mód lehetséges a számunkra és pusztán az lehet csak valóságos. Mindig ugyanúgy rosszul reagálunk, mindig ugyanúgy bánkódunk, szomorkodunk, bosszankodunk, irritálódunk, méltatlankodunk valamin, vagy mindig ugyanúgy félünk tőle, meghunyászkodunk. Így azonban semmi nem változik sem kívül a körülményekben, sem belül a szellemünkben és a lelkünkben, a lelkedben. Marad minden a régi kerékvágásban, csak közben a közérzetünk és az egészségünk romlik folyamatosan. A hullámok összecsapnak a fejed felett és eltemetnek, miközben tehetetlenül vergődsz. A tehetetlenség érzet fő tényező minden betegség kialakulásában.  Miért vagy tehetetlen? A felszínen mindenki tudja miért tehetetlen. Kérdés viszont, hogy valóban teljesen tehetetlen vagy?  Vagy, inkább arról van szó, hogy ami addig ment valamilyen módon, azt mostantól nem megy már úgy. Ha valamilyen krónikus betegséged van, akkor értened kell, a magad érdekében elsősorban, hogy valamiben nem vállalod elég mélyen fel a felelősséget, valamiben nagyon engedsz a gyengeségnek, vagy a tévedésnek. A tehetetlenség a felelősséghárítás gyermeke, annak a következménye és nem az előzménye.

A krónikus betegnél, amikor kiderül, mi a lelki oka az adott betegségnek, az első reakció mindig az, hogy, de hát sem a kiváltó okot, a kellemetlen környezeti behatást, sem az arra adott önkéntelen reakciót, nem lehet megoldani. Legjobb esetben is, ha hajlandóság lenne is, túl sok, vagy túl nagy változás amely szükségeltetne, amely lehetetlen. Nincs meg a kellő erő, nincs kellő bátorság, vagy lehetőség, idő. Épp ez probléma, érzékeled a bajt és állandóan érzékeled a bajt, de mindig benne maradsz, benne kell maradj, nem tudsz megszabadulni. A legrosszabb, amikor anélkül maradsz benne, hogy egy mákszemnyit is megértetted volna milyen a természete az adott jelenségnek, amellyel konfliktusba kerültél,  aztán pedig, hogy  hol a helye és ideje a világban. Mindezek után fontos feltérképezned neked hol és milyen köttetésed van vele. Ne pusztán a külső kényszerekből, körülményekből  kiindulva nézd, azokat eddig is tudtad, hanem a tudatállapotodból, az elsőre nem nyilvánvaló személyes szálakból is.

A fájdalom jelzés és kényszer. A fájdalom kényszerít rá , hogy változzunk végül. Vagy változtassunk. Különben lehetetlenné teszi az életünk folytatását, vagy legalábbis nagyon megnehezíti, akadályozza azt. Ő a nagy stop tábla, a határ kő, a határ jelző. Az asztrológiában a Szaturnusz kapcsolódik hozzá. Ideje van tehát  irányt váltani. Azonban nem mindegy milyen irányba indulunk tovább, ezért előtte feltétlenül szükséges elmélyedni és megérteni melyik a legjobb irány. Másképp azt vesszük észre, hogy újra ott a piros stop tábla előttünk, hiába forgolódtunk.  A megfordulás és a valódi szellemi rálátás őselve az asztrológiában az Uránusz. „A gyógyulás nem mehet végbe abban a személyiségben amely a betegséget létrehozta. A végleges gyógyuláshoz a szó legszorosabb értelmében új emberré kell válnunk - másvalakivé, mint akik eddig voltunk. A gyógyulás maga a tudatállapot váltás! minél súlyosabb a betegség, annál nagyobb tudatváltást igényel. Más gondolatok..más érzések..és akár más környezet is..” (Kurt Tepperwein)

                                                               

 Dénes Mária                                                               

Link a honlapunkra!